Kambodzsa

A dzsungel egyszer csak megnyílik, és előbukkan valami, amit a fényképek sosem adnak vissza tökéletesen: Angkor falai, ahogy ötszáz éve türelmesen várják, hogy a fák visszafoglalják őket. Éjszaka aztán beindul a város, folyóparti piacokon kóstolhatsz mindent, ami szem-szájnak ingere. Vagy mégsem?… Bogarak, lárvák és akár egy roppanós békacomb is terítékre kerülhet a khmer asztalon.

Egy órányira innen, Phnom Kulen szent hegyén kiáltotta ki magát isten-királlyá egy khmer uralkodó, valamikor a 9. században, hogy útnak induljon az a hihetetlen birodalom, amelynek legnagyobb öröksége Angkor. Az egykori gazdagság azonban ma már a múlté: a Tonlé Szap tavon úszó falvak gyerekei csónakkal járnak iskolába.

Phnom Penh egészen más ritmusban lüktet: motorbiciklik zúgnak a Mekong partján, ahol édesvízi hal illata keveredik a füstölt fokhagymával. Konyhájuk egyszerre savanykás, édes és csípős, mintha maga az ország íze is a történelméből fakadna: túlélés, újjáépítés, és egy makacs, szelíd derű, ami mindent túlél.