Hozzáértők szerint a sangiovese nevű szőlő csak Toszkána szívében képes azt a szuper-minőséget produkálni, amiből jó bort lehet készíteni.

Akárhova máshova ültetik, testvérek között is csak  a felejthető kategóriába tartozik a kizárólag belőle készített bor. Más szögből éri a fürtöket a nap, más irányból esik rájuk az eső. No meg a derék szőlősgazdák kezében is máshogy áll a kapa, mint a szomszédos borvidékiekében. Tetézi ezt az egyszerűségében nagyszerű fajta azzal, hogy Montalcino környékén “barnácskára” - innen a Brunello- érnek a szemek, s ezt végképp sehol máshol a világon nem produkálja a jó lokálpatrióta sangiovese. 

Egy igazi Brunello di Montalcinoban akár 20-25 íz- és illatkomponenst is megtalálhatunk, míg egy kifejlett cabernet vagy merlot “csak” 4-5 ilyennel büszkélkedhet. Szalma, dohány, bors, avar, miegymás... Meg is kérik az árát, 25 Eurónál kezdődik palackja és a határ a csillagos ég. Ez persze nem csak az illatok és ízek miatt van így, hanem mert minimum 5 évig a pincében kell nézegetni, mire végre piacra dobhatja, s pénzt láthat belőle a gazda. Ráadásul a pimasz javul az évekkel!

Ezek után ugye nem meglepő, hogy amikor megszavazták az évszázad 12 legszebb borát, az egyetlen olasz egy Brunello volt?